Mélyelemző

A szólás szabadsága egy roppant érdekes kérdéssé formálódott az elmúlt esztendőkben. A Youtube, az influencerek újonnan megszülető jelensége és az egyre szaporodó blogfelületek számos olyan embernek adtak megszólalási lehetőséget, akik a korábbiakban nem tölthettek volna be ilyen magas szerepet különböző társadalmi kérdésekben. A bevándorlási válság kezdetét követően az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is olyan szereplők jelentek meg, akik a politikán kívül ültették el a jellemzően iszlám – és bevándorlás-ellenes gondolatok magját, esetleg fordultak kisebbségek ellen a rivaldafény érdekében.

A napjainkban Nagy-Britanniában feltűnő Milo Yiannopoulos és Tommy Robinson esete mindenképpen kirívó, de akadnak egyéb példák is. Pár évvel ezelőtt aligha gondolta volna bárki is, hogy egy, a semmiből előugró, nyíltan meleg szereplő lesz a radikálisabb kijelentésekkel operáló csoportok egyik kiemelt szószólója. A szituáció még érdekesebb abban az esetben, ha tudjuk, hogy Yiannopoulos Magyarországon is felszólalt néhány héttel ezelőtt és tette mindezt kormányzati, kormányzathoz közeli szereplők előtt. Milo attól vált hiteles szereplővé a témában, hogy melegként az iszlám ellen hangol, miközben azt persze elfelejti megemlíteni, hogy a melegek jogegyenlősége Európa és a világ számos nem iszlamista államában is távol áll a megfelelőtől. Maga a jelenség azonban teljesen validdá érett napjainkban. Milo pontosan látta meg ebben a szituációban azt a betöltendő lyukat, amelyet képes influencerként betölteni a helyzetben, ezzel is támogatva bizonyos politikai érdekcsoportok és érdekkörök tevékenységét. A politikusok számára jó néhány esetben sokkal kényelmesebb, ha mások boncolgatnak és feszegetnek bizonyos kérdéseket, ezzel is meghagyva a lehetőséget a külső támogatók megszólítására. Abba pedig senki nem gondol bele, hogy Milo Yiannopoulos véleménye önmagában mitől relevánsabb és fontosabb, mint bármelyik másik választópolgáré, de azt pontosan tudjuk, hogy a mondanivalója eléri célját.

A helyzet hasonló Tommy Robinson esetében is, aki számos Youtube videó és élő fellépés segítségével próbálja erősen bizonygatni Európa eliszlamizálódásának veszélyeit. Rajongói tábora természetesen tűzön és vízen keresztül kiáll mellette és nem rest közvetíteni a brit fiatalember üzeneteit. Az elmúlt napokban 13 hónap börtönbüntetésre ítélt sztár esetét a különböző médiák teljesen más hangon és információforrások mentén közölve hozták le. Az egyik oldal jellemzően eltitkolta a 13 hónapos börtönbüntetés okait, a másik oldal pedig továbbra sem a bevándorlási, demográfiai téma aktualitását boncolgatja, hanem kizárólagosan az információk leközlésére fókuszál.

A politika pedig lassan, de annál biztosabban kezdi realizálni ezen szereplők fontosságát. Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a különböző országok vezetései még közel sem használják ki maximális fokozaton azt a lehetőséget, ami ezen exhibicionista emberekben rejtőzik. Fontos azonban alaposan megválogatni egyes szereplők politikai mozgásterét és az is elvitathatatlan, hogy a politikai beszédmód változása adta meg a legnagyobb lehetőséget arra, hogy ezek az alakok egyáltalán feltűnhessenek.

A fiatal és politikailag aktív influencerek esélyt kínálnak arra, hogy a fiatalabb korosztályokat is megszólítsák, hiszen az ő hangnemük sokkal jobban igazodik az érintett célcsoporthoz és önmagában is magasabb bizalmi indexszel rendelkeznek, mint egy politikus. Ma már talán David Cameron is sokkal sikeresebb lehetett volna, ha kiszervezi ezt a kínos politikai feladatot a kezei közül vagy a kampányban igyekezett volna nagyobb számban bevetni úgy nevezett külsős szereplőket.

Hazánkban egyelőre kevésbé látszanak feltűnni azok a jelenségek, akik ekkora hatást gyakorolhatnak a közéletre, de könnyen lehet, hogy hamarosan megjelennek majd azok a harmincasok, akik valamilyen módon szerepet vállalnak majd abban, hogy a kormány üzeneteit támogassák a bulvár, a kereskedelmi média és az online világ számos területén. A karakterek ráadásul teljesen nulláról indulnak, így a nézőknek elsősorban a mondanivaló és nem korábbi szimpátia alapján kell ítélkezniük. A politika itt látszólag teljesen kívülállónak tűnik, így az emberek sem feltétlenül kapcsolják ezt össze valamilyen formában az aktuálpolitikával. Mindeközben a mainstream média nem kerülheti meg azt, hogy a legérdekesebb hírekről tájékoztassa olvasóit, ezzel tudattalanul is kiharcolva az érintettek influencerré válását.