Napjainkban majdnem minden a párkapcsolatok, a családalapítás dilemmái körül forog. Különösen akkor, ha mindezt a munkával és a karrierrel is összekívánjuk egyeztetni. A helyzet különösen az X és Y generáció tagjai számára okoz fejfájást, akik a gyakorlatban is egyre erősebben élik át ezeket a helyzeteket. Álljon itt most számukra öt tanács.
Be kellene fejezni a hazudozást...
Ugye milyen egyszerű tanács?
A teljes és nyílt őszinteség nagyon sok reménytelen helyzetet megmenthet. Mindannyian szoktunk hibázni, mindannyian tévedünk, megsértjük a másikat és megcsalás is megtörténhet.
Persze nem minden megoldható, de ha egyes eseteket meg sem próbálunk orvosolni, hanem saját büszkeségünk miatt elfordulunk a másiktól, akkor az a gond biztosan ugyanúgy fog maradni.
A türelem és nyitottság tehát sok mindenre elég lehet, éljünk ezekkel a lehetőségekkel!
A 40 év alatti férfiak 70%-nak (!) nincs Magyarországon gyereke.
Biztosan durva ezzel a ténnyel szembesülni, de ez a valóság. Ugyanakkor ebben nincsen semmi rossz, - már a valós demográfiai hatáson túl - hiszen rengeteg elvált férfi (és nő is) végül egy olyan kapcsolatba lép tovább, ahol adott esetben az aktuális élettársa gyerekét/gyerekeit nevelheti.
Számos könyv arról ír, hogy az ősemberek idejében egy nővel több férfi is hált annak érdekében, hogy aztán minél többen a magukénak érezhessék a később születendő gyermeket. Természetesen ma már ez elég furán venné ki magát, de abszolút mi magunk választhatjuk meg, hogy akár gyerekkel, akár gyerek nélkül miként élhetünk tovább egy válás után.
Így a mozaikcsaládok száma döbbenetesen nő a modern világban, köztük Magyarországon is, és ez által egyre erősebb társadalmi modellé alakul ki. Ez mutatja azt, hogy drasztikusan csökken a holtomiglan-holtodiglan kapcsolatok, házasságok száma.
Egy mondás úgy tartja, hogy a jelenlegi világban 4-5 különböző szakma és legalább ugyanennyi hosszú párkapcsolat tarkítja az emberek életét.
Jobb, ha hozzászokunk, vagy tudunk tenni ez ellen valamit? Holnap megpróbálok egy megoldási javaslatról írni.
A házasságban élők boldogabbak, mint az egyedülállók.
Ezt mutatja ki legalábbis töménytelen mennyiségű kutatás. Hosszabb életről, kevesebb betegségről, optimistább életszemléletről és sok egyéb olyan tényezőről árulkodnak ezek a felmérések, amelyeket valóban nehéz lenne elvitatni.
A választás viszont mindenkinek a sajátja. Ma már nem kötelező hosszú távú párkapcsolatban, sem házasságban élni és gyereket vállalni. Erről majd írok holnap hosszabban is!
Az viszont sajnos tény, hogy sokan szeretnének családot alapítani és a kapcsolatokat gyakran megedzik azok a külső körülmények, ami miatt erre nem képesek. Nekik kívánom a legtöbb kitartást és azt, hogy ne adják fel céljaikat a legnehezebb helyzetekben sem!
Ne indulj ki másokból!
Tudom, rohadt csábító mások Facebook és Instagram bejegyzései alapján elhinni, hogy mindenki megtalálta az örök boldogság elixírjét a párkapcsolatában vagy házasságában, de ebből nem érdemes semmit leszűrni.
Egyrészt természetes, hogy mindannyian szoktunk bizonyos helyzetekben boldogok és kiegyensúlyozottak lenni valaki mellett, másrészt sokan vannak, akik hasonló cipőben járnak, mint te.
Nyilván ez nem jó érzés, de ne engedd, hogy a következő tetteidet valami olyan bénultság irányítása, amely ezek miatt alakult ki benned. Örülj a többiek örömének és inkább pozitív üzenetet szűrj le belőle, hiszen mindez neked is sikerülhet!
Nyugodtan mondjuk ki, hogy rossz mintákat kapunk.
A modern társadalmak felében az emberek elválnak, a legtöbben már ráadásul öt éven belül, a maradék 50% egyik fele pedig hasonlóan boldogtalan kapcsolatokban él.
Így a következő generációk sem lesznek sokkal okosabbak annak kapcsán, hogy miként csinálják. Mindannyian hibázunk és senki sem tökéletes. Ugyanis senki nem mondta el, hogy miként kell kapcsolatban élni, azt pedig végképp nem, hogy miként kell a technika évszázadban (meg úgy egyáltalán) gyereket nevelni.
Éppen ezért ne kezdjük el magunkat okolni a problémák, esetleges szakítások miatt. Fogadjuk el, hogy az élet viszontagságos és vonjuk le a konzekvenciákat a megtörtént eseményekből, mert az egész élet egy valóban véget nem érő tanulási folyamat.
Sokszor tényleg az elfogadás a legnehezebb, de kezdjük ezzel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.